Őszi futam élménybeszámoló Rácz-Házi Adrienntől

Őszi futam élménybeszámoló Rácz-Házi Adrienntől

2016.11.02.
Nagy boldogság volt olvasnunk Adrienn élménybeszámolóját, amit a virtualfutok.hu - Őszi Futam teljesítéséről vetett papírra. Ha bárki szívesen osztja meg velünk a versenyünkkel kapcsolatos élményeit, ne habozzon elküldeni a virtualfutok@gmail.com email címre, hogy megjelentethessük.

Mikor megláttam a felhívást az eseménynél, hogy lehet élménybeszámolót írni az őszi futamról, rögtön felcsillant a szemem. Második körben végigszaladtam a blogon és úgy éreztem, az én beszámolóm nem annyira különleges, hogy helyet érdemeljen az oldalon. De aztán arra gondoltam, hogy ez a közösség pont attól annyira különleges, hogy olyan hétköznapi emberekből áll, akik a személyes kihívásaikat végre jótékony célra fordíthatják. Így megszületett az írás.

Azt mondják, manapság már boldog, boldogtalan fut. A futás divat. A virtuális és a valódi tereket is ellepik a futással, motivációval kapcsolatos tartalmak. De vajon miért baj ez? Lehet, hogy sokan el sem tudják képzelni, de olykor az ember napjában az egyetlen sikerélmény az, hogy felvette a futócipőt és letaposott néhány kilométert. És ettől boldogabb, kiegyensúlyozottabb lesz. Legtöbbünk szép csendben, gyakran értetlen tekintetek közepette rója a köröket. Nem vagy ritkán versenyzünk, mert úgy érezzük, nem vagyunk elég jók, vagy csupán nem fér bele az időnkbe, esetleg a költségvetésünkbe. Most azonban ez a csend egy olyan erővé kovácsolódhat, ami hegyeket mozgathat meg – lebonthatja a bennünk felépített felesleges falakat, amiből olyan embereknek építhetünk lépcsőket, akik igazán megérdemlik a segítségünket!

Őszintén szólva nem is emlékszem, milyen véletlennek köszönhető, hogy ráakadtam a virtualfutok.hu-ra, de az biztos, hogy már akkor tudtam, ez az én helyem. Nem is volt kérdés, hogy már a nyitó futamon részt veszek. Már akkor elkezdődött a kihívás, nem is elsősorban a táv (10.5K), hanem az időjárás miatt. Hétköznapi futóként én azok közé tartozom, akik esőben szomorúan konstatálják, hogy „ma elmarad a futás”. Falun így is furcsán néznek az emberre, ha le s föl szaladgál az utcákon, nemhogy ha még az eső is esik. Viszont a távot csak teljesíteni kellett. Így már akkor sikerült átlépni a határaimat – azóta az eső sem tántorít el.

A kezdeti sikeren felbuzdulva természetes volt, hogy az őszi futamon is részt veszek, ha esik, ha fúj. Ennek ellenére szinte az utolsó pillanatig vártam a regisztrációval, ugyanis nem tudtam eldönteni, hogy mekkora távot vállaljak. Úgy éreztem, a 10.5K nem elég, szerettem volna tovább feszíteni a húrt. Viszont bátortalan voltam, láttam, milyen eredménnyel futották le a nyitó futamon a félmaratont, illetve azt, hogy a negyedmaratonomon is van még mit javítani bőven. Emellett pedig tudtam, hogy lassan eljön az idő, hogy nem vállalhatok majd ilyen kemény távokat, úgyhogy ha most nem kezdek bele, lehet, hogy sokáig nem is lesz rá lehetőségem. Végül felszívtam magam és döntöttem – most vagy soha, gyere félmaraton!

Az idő és a körülmények tökéletesek voltak a futásra! Napsütés, friss levegő, de nem túl meleg, ennél jobbat elképzelni sem lehetett volna egy megközelítőleg 2,5 órára tervezett „versenyhez”. Telefon 100%-on, elegendő zene – indulhatott a kihívás! Szép lassan csorogni kezdtek a kilométerek, a féltávot úgy vártam, mint a messiást, hiszen a forduló után tudtam, a szívem még erősebben fog húzni haza. Egyre nehezebb volt tartani a ritmust, erősebben kellett figyelni a légzésre, hogy ne csapjon át zihálásba a dolog. De az univerzum is azt akarta, hogy teljesítsem a távot, mindig olyankor jött egy motiváló zene, amikor már azt hittem, nem bírom tovább. Folyamatosan az járt a fejemben, milyen csodálatos érzés volt, mikor életemben először lefutottam 10K-t, tudtam, hogy most is legalább akkora boldogság és megelégedettség vár. Az utolsó kilométereken mindig a jó kis mondás jutott eszembe: „ezt már féllábon is” – de mosolyogva mindig hozzágondoltam, hogy na jó, azt azért nem, tartson csak ki a lábam még egy kicsit.

És kitartott! És igen, elmondhatom, hogy életemben már legalább egyszer lefutottam a félmaratont! Valószínűleg sem én, sem anyukám, sem a tanító nénim nem gondolta volna jó pár évvel ezelőtt, mikor a 400 métert könnyes szemmel sem tudtam lefutni tesi órán, hogy egyszer majd a futás lesz a szenvedélyem! De most a virtualfutok.hu-nak köszönhetően bátor voltam, elhittem, hogy sikerülhet! És mindez talán abban is segíteni fog, hogy máskor, másban is elhiggyem, hogy meg tudom csinálni, bármilyen hihetetlennek vagy elérhetetlennek tűnhet!

Talán ez a sok egyéni győzelem – igen, minden egyes nevező győztes, bármennyire is közhely! – segít majd azoknak az alapítványoknak is tovább hinni, akiket támogatunk a kilométereinkkel! Remek érzés, hogy a saját kis sikeremmel segíthetek másoknak is! Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak eszébe jutott futás közben, hogy ezt most nem csupán magunkért csináljuk!

Mindemellett az a közösség is hihetetlen, amely eseményről eseményre összejön a kezdeményezésnek köszönhetően! Szuper és motiváló érzés a többiek képeit és történeteit megismerni, vagy az, ahogy támogatjuk egymást egy-egy lájkkal vagy kommenttel, holott többségében életünkben nem láttuk még egymást!

Úgy gondolom, nyugodtan mondhatom „királyi többesben”, hogy köszönjük az eddigi és további munkát is, mert, ahogy korábban írtam, falakat segítetek ledönteni, hogy hidakat építsünk egymás között!

 

Rácz-Házi Adrienn

Az online fizetést a Barion Payment Zrt. biztosítja, MNB engedély száma: H-EN-I-1064/2013
Az online fizetést a Barion Payment Zrt. biztosítja, MNB engedély száma: H-EN-I-1064/2013
Bankkártya adatai áruházunkhoz nem jutnak el.
Minden jog fenntartva! © VirtualFutok.hu 2016-2017